ebben a hitben mertem élni

s azt is hittem ha Istenre hagyom

a sorsomat nem kell elcserélni

elcserélni egy kereken piros

egészen húsos édes világra

ahonnan nevetni nem kínos

ha méhecske száll a művirágra

a művirágra is száll a harmat

belezúgnak a szomjas méhek

méz hiányt szülnek a mű fájdalmak

kínjában elhal a zsongó ének

a virágban kínos hideg a csend

műszirmaiban gyűjti a sarat

elkopott minden fényes patent

mi vonzó volt az taszító marad