2014. 12. 07.
Sötétség oszlik, sejtelem lépdel, száraz, kavicsos úton jár, megáll és benéz a szívemhez érve: nyílik az ajtó, enged a zár. Két kis szelíd gyertyaszál kér asztalt a szívem …
2014. 02. 28.
Ajtót, én a szolga sokaknak nyitottam, nyikorgott a zár, éjjel olajoztam, kitárt ajtóm mögött mint kőszobor várok sasokra, verébre, hozzám érjen szárnyuk. Van, hogy m…
2013. 07. 13.
Záradon a lakat nyelve szürkén és kopottan kattan, a szerelmet tartja fogva mélyen bent, mint fáradt katlan. Hűvösen fordul a rozsdás kulcs s a földre hullva hever, szabadulna a szerelem. Szo…
2013. 04. 10.
Tudd! Helyetted mondtam ki a véget. Puskacsövet láttam fényleni tarkódon, és nélküled is lehet; tudok haldokolni. A béke kopogtasson ezután ajtódon. A képzeletbeli csatamezőnkön ma szomor…
2013. 03. 26.
szerettem és szerettek nagyon ebben a hitben mertem élni s azt is hittem ha Istenre hagyom a sorsomat nem kell elcserélni elcserélni egy kereken piros egészen húsos édes világra ah…
2013. 01. 14.
Szerettem a természetességed, az éhséged, a korgó gyomrodat, a kezedet, ha fázott a hidegben, arcodat, ha megcsókolt a fagy. Szerettem, ha panaszkodtál, mert fáj, felgyorsult és lassult a…
2013. 01. 11.
Mikor még kerek világ nyílt a csöndben, tökéletes volt, mint egy mesekönyvben, a kertből állt, s néhány boldog almafából, egy tenyérnyi éden a csodák legjavából. …
2012. 09. 08.
Por, por, bevakult óceán, parttalan, sárga, szél hordta homok, állt itt egy vár, de nem vár már senkit, eldobált téglákból kupacban romok. Ismerős szemek térképre írják, l…
2012. 09. 08.
csendtalpon oson, megáll, itt reked, itt, ahol megmosom a világi szenveket, s addig marad míg ringat, majd felemészt, olyan kis szerényen, …