parttalan, sárga, szél hordta homok,

állt itt egy vár, de nem vár már senkit,

eldobált téglákból kupacban romok.

Ismerős szemek térképre írják,

lerajzolják, fényképezik,

meglátva benne a vágy zátonyát,

magukat ellene felvértezik.

Üvege szilánk, kapuján inda,

hátul a kertjében nyikorgó hinta,

magányos dallamot ringat a szél.

Árva a vár, olyan, mint én.