Sötétség oszlik, sejtelem lépdel, száraz, kavicsos úton jár, megáll és benéz a szívemhez érve: nyílik az ajtó, enged a zár. Két kis szelíd gyertyaszál kér asztalt a szívem …
Ajtót, én a szolga sokaknak nyitottam, nyikorgott a zár, éjjel olajoztam, kitárt ajtóm mögött mint kőszobor várok sasokra, verébre, hozzám érjen szárnyuk. Van, hogy m…
Záradon a lakat nyelve szürkén és kopottan kattan, a szerelmet tartja fogva mélyen bent, mint fáradt katlan. Hűvösen fordul a rozsdás kulcs s a földre hullva hever, szabadulna a szerelem. Szo…
Tudd! Helyetted mondtam ki a véget. Puskacsövet láttam fényleni tarkódon, és nélküled is lehet; tudok haldokolni. A béke kopogtasson ezután ajtódon. A képzeletbeli csatamezőnkön ma szomor…
szerettem és szerettek nagyon ebben a hitben mertem élni s azt is hittem ha Istenre hagyom a sorsomat nem kell elcserélni elcserélni egy kereken piros egészen húsos édes világra ah…
Szerettem a természetességed, az éhséged, a korgó gyomrodat, a kezedet, ha fázott a hidegben, arcodat, ha megcsókolt a fagy. Szerettem, ha panaszkodtál, mert fáj, felgyorsult és lassult a…
Mikor még kerek világ nyílt a csöndben, tökéletes volt, mint egy mesekönyvben, a kertből állt, s néhány boldog almafából, egy tenyérnyi éden a csodák legjavából. …
Por, por, bevakult óceán, parttalan, sárga, szél hordta homok, állt itt egy vár, de nem vár már senkit, eldobált téglákból kupacban romok. Ismerős szemek térképre írják, l…